Ó, IÓ, CIÓ…

„Újra kell gondolnunk a várost a gyerekek szemével, egy méter tíz centi magasságból nézve!” – ezt Walter Veltroni, Róma egykori polgármestere mondta. A felszólítást érdemes az autóvezetőkhöz szabni: „állandóan tudatában kell lennünk, mit jelent egy gyermek a közlekedésben!” Ha iskolaidő van azért, ha meg kitört a vakáció, azért…

A labda az úttestre gurul, a gördeszka kifut a láb alól, a bújócskában legjobb hely a hirdetőoszlop háta mögött van. Nincs rendes járda, az öcsi még csak ügyetlenkedik a rollerrel, rohanni kellene a moziba, akkor is, ha piros a lámpa. Csak néhány a közül a számtalan helyzet közül, amikor egy gyermek veszélybe kerülhet a közlekedésben. A nagy nyári szabadság kirobbanásával minden autósnak tudatosítania kell, hogy a gyerekek biztonsága érdekében fokozott figyelemre van szükség az utakon, akár lakott területen, akár azokon kívül utazunk is!

Természetesen gyermekeinket is meg kell tanítanunk a helyes, biztonságos közlekedés szabályaira – ez elsősorban a szülők és az oktatási intézmények feladata –, de sosem feledhetjük, hogy a gyermek teljesen másképpen gondolkodik, érzékel és reagál, mint egy felnőtt ember. Gyermekeink szinte mindenhol veszélyben vannak: a lakó- és pihenőövezetekben, a parkolókban, a zebrákon stb. Tartsuk szem előtt, hogy a gyermekek kevésbé koncentráltak, bármi eltereli a figyelmüket, nem képesek az előrelátásra, nincs veszélyérzetük. Alacsonyabb termetük miatt kevésbé látnak és látszanak, sokszor nem is tudhatják, mit érzékel egy sofőr autója üléséből. A gyerekek kiszámíthatatlan gyalogosok, biciklisek, görkorisok, nem képesek megítélni egy jármű sebességét, távolságát, még a hangok irányát sem!

A játék minden előtt való, energiájuk és lendületük viszi őket az utakon is. Balesetveszélybe kerülnek, ha buszról, villamosról ugranak le, ha átláthatatlan tárgy takarásából lépnek ki, ha az úttesten kelnek át, ha tolató jármű mögé keverednek – nem látjuk őket, nem számítunk rájuk, nem tudunk következtetni a viselkedésükre. Pedig a mi dolgunk. A vakáció alatt is minden közlekedési helyzetben idézzük fel, hogy a gyerekek EGYSZERŰEN MÁSKÉPP GONDOLKODNAK, MINT MI.

A KSH adata szerint 2015-ben 1530 gyermek sérült vagy halt meg közlekedési balesetben. Mindenki családjában vannak gyerekek, vigyázzunk rájuk, a sajátunkra, másokéra!